Magyarország egyik természeti csodája
Az Őrség zömében Nyugat-Magyarországon, kisebb részben a szlovéniai Muravidéken található történeti és néprajzi tájegység. Látnivalókban, természeti kincsekben, a történelmi múltat idéző értékekben, kulturális és szakrális gazdag tájegysége hazánknak.
Vas megye délnyugati szegletében találjuk meg e tájat, ahová a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek, akik a magaslatokról figyelni tudták a határvonalat, akik munkájuk fejében különböző kiváltságokat kaptak, közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak. Innen a táj neve: Őrség.
Az Őrség élővilágáról bővebben az
Őrségi Nemzeti Park hivatalos honlapján olvashat.
Település szerkezeti, építészeti hagyományok
A domborzati viszonyok, a völgyekben összegyűlő sok csapadék, a védelmi célok mind befolyásolták az itteni jellegzetes településszerkezet kialakulását. Az egykori őrállók a dombok tetején, erdei irtásokon alakították ki telephelyeiket. Ezek a néhány házból, a hozzátartozó gazdasági épületekből, udvarokból álló település részek a szerek, amik nevüket az ott élő családokról (Baksaszer, Siskaszer), vagy a természeti viszonyaikról (Keleti szer, Felsőszer), esetleg valami helyi jellegzetességről kapták (Templomszer).
Szalafő – Pityerszer – Őrség
A szerek együtt alkották a községeket, melyek nagy része 2-4 szerből állt. A nagyobbak 7-8 szerből. Ennek az építkezési formának a sajátossága a nehéz megközelíthetőség és az elszigeteltség, ami egyben a védelmet is segítette. A szerek több száz méterre voltak egymástól, dűlőutak kötötték össze őket, a köztük lévő ingoványos, mocsaras völgyek és az erdők, pedig rejtekhelyül is szolgáltak.
A Vendvidék települései az Őrséghez hasonló vonásokat mutatnak. Itt a szórvány településforma a jellemző. Egy-egy ház külön áll a dombokon. A házak a birtok első tulajdonosáról kapták a nevüket. Ezt örökölték az új lakók. (pl. Borovnyák-ház)
Apátistvánfalva – panorámakép
A vidék erdős voltából adódóan az építkezés anyaga a fa volt. A ház alapjai a földre helyezett erős tölgyfagerendák voltak, a falakat fenyőgerendákból készítették keresztvéges csapolással. A vakolat szalmatörekes sározás volt, amit meszeltek, illetve az alsó részen agyaggal kenték. A tetőt rozsszalmával – zsuppal -fedték, vagy fazsindellyel. Az ablakok eleinte kicsik voltak, kevés fényt engedtek be, inkább szellőzési szerepük volt.
Az épületek elhelyezését tekintve eleinte a vonalas építkezés volt a jellemző – szoba, konyha, kamra, ólak. A konyha füstöskonyha volt, kemencével és főzőpadkával. Jelentősebb szereppel bírt, mint a szoba, az élet központja volt. A kemencét a szoba felőli sarokban helyezték el, összeköttetésben állt a szobai kályhával, így azt is a konyhából fűtötték.
Nagyobb gazdaság esetén az épületek vonalas elhelyezése nem volt célszerű, ezért ahol a telek nagysága és formája megengedte az istállót és a pajtát lakórész végébe, arra merőlegesen építették, a harmadik oldalara kerültek az ólak, a negyedik oldalt kerítés zárta le. Így alakult ki az Őrség egyik legjellegzetesebb épület formája, az un. úgynevezett kerítettház. A zárt udvaron kapott helyet a lábasjószág egy része, így nem kóboroltak el és a vadtól, meg a betyároktól is védve voltak. Az őrségi telkek legszembetűnőbb épületei a különálló pajták, melyek méreteikkel is kitűnnek.
Őrségi kaszáló – ritkaság a zömmel erdős területen
A házakhoz gyakran önálló kamraépületek is tartoztak, ezek a kástuk. Ma már egyedülálló épület a szalafői Pityerszeren látható emeletes kástu, melynek földszinti részén tárolták a zöldségféléket és a bort; az emeleten a húsárut és szemes terményeket. Az alsó kamrarész mellett egyik oldaláról nyitott szín volt, itt tartották a mezőgazdasági eszközöket. Jellegzetes épület még a méhes, amiben a kasokat tartották.
A XIX. század vége felé kezdett megváltozni az építkezés anyaga. Előtérbe került a tégla, hiszen a készítéséhez szükséges agyag helyben fellelhető volt. A tetőfedés anyaga a cserép lett. A tornác lerövidült, így alakult ki az úgynevezett kódisállás.
Árpádkori templom Veleméren
Az Őrség területén nem volt jellemző a kővárak építése, szerepüket az erődszerű templomok vették át. Többnyire román- vagy gótikus stílusban épültek Árpád-kori alapokra. Legszebb példái a veleméri, őriszentpéteri, hegyhátszentjakabi, szőcei templomok. A népi faépítészet remekei az un. szoknyás haranglábak, ezek legszebb példái a pankaszi-, a gödörházi-, a kercaszomori harangláb. A népi vallásosság megjelenítői az utak menti pléh- és fa Krisztusok.
Őrségi Felfedező Túra
